A targoncák ma kifinomult, komplett elektronikus és hidraulikus rendszerek, ahol a kényelem és a biztonság a gyártó részéről elsődleges szempont. Gyakorlatilag manapság minden ami körülvesz bennünket, amit használunk vagy fogyasztunk, targonca vagy sok-sok targonca által lettek korábban megmozgatva.
De ki is találta fel a targoncát?
Az ember ősidők óta keresi a lehetőségét a nehéz, fárasztó feladatok elvégzésének segítésére. Arkhimédész volt, aki elismerte, mennyire fontos a kar és így szól híres nyilatkozata: "Adjatok egy szilárd pontot, amelyen megállhatok és kimozdítom a világot" - jól ismert. Kétséges, hogy a manapság használt modern targoncára gondolt, amikor ezt mondta, hiszen sok-sok évnek kell eltelnie, hogy kifejlesszék ezt az Egyesült Államokban. Az 1800-as években fejlesztették ki a kézi meghajtású, zsákok szállítására alkalmas talicskát, amely még a mai napig is használatban van! Az áruk szállítására egyre sokszínűbb kézi működtetésű eszköz jelenik meg: húzó- és kerekes pótkocsik.
Motorral hajtott változatok nem jelennek meg a 20. század kezdetéig, akkortól használják az elektromotorral hajtott motorokat, mint vontatási elemeket. A biztonság egyáltalán nem volt feltétel azokban az időkben, de a targoncák segítettek a munka elvégzésében. A későbbi típusoknál bevezettek egy emelőrendszert amely elektromosan növelte és csökkentette az emelés magasságát. Az első világháború idején az ilyen berendezéseket főként a munkaerőhiány miatt alkalmazták. A háború után a tervezők úgy gondolták, hogy jó ötlet az áruk egymásra rakodása, és ezért kifejlesztették a magasra emelő targoncát is. Clarknak köszönhető, hogy 1917-ben megjelenik homlokvillás targonca, de Yale készítette le 1925-ben az első elektromos targoncát, ahol a villa egy oszlopban volt felemelhetőt. Ebben az időben még nem használják a targonca oszlop döntés, és hidraulika rendszert sem alkalmaznak.
Az iparban lassan elkezdték használni a targoncát. A második világháborúban rövid időn belül elengedhetetlen lett a targonca használata. A hatalmas mennyiségű háborús áruk kocsikra és hajókra pakolása miatt az emelővillás targonca lett a megoldás! A háború után a brit ipar Az USA-ból importálja a targoncákat. 1946-ban a Coventry Climax brit társaság állította elő az első targoncát, és a többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Lansing Bagnall cége, aki igen jelentős hatást gyakorolt a brit emelőgép iparra, újra tervezte a homlokvillás targoncát és kivitelezte világ első tolóoszlopos targoncáját, melyet keskeny folyosónál tudnak használni. A targoncák ma már sokkal kifinomultabb komplett elektronikus és hidraulikus rendszerek, és a kényelem és a biztonság a szolgáltató részéről elsődleges szempont lett.
Logisztika mindig is kulcsszerepet játszott a sikeres civilizációk fejlődésében. El lehet képzelni, mennyire lényeges volt, a rómaiaknál, hogy hatékony legyen az ellátási lánc a hatalmas hadsereg fenntartásának ellenőrzése során a birodalomban. Ehhez szükség volt kifinomult előre tervezésre, a tárolás megoldására és az értékesítési lehetőségek biztosítására. A terheket viszont ökrök hordták, a tengeri szállítás lassú volt, a birodalom nélkülözte a gépesítés előnyeit. Ki tudja meddig jutott volna a birodalom ha már abban az időben korszerű targonca támogatással élhettek volna? Ma már magától értetődőnek vesszük a könnyű és folyamatos élelmiszer-, üzemanyag- és fogyasztói termék szállítást, gyakorlatilag 24 órán belül megérkezik az áru a kiskereskedelmi üzletetekbe. A modern társadalmakban a színfalak mögött, bonyolult és rendkívül hatékony tárolási és elosztási infrastruktúrákat, gyakorlatilag a létfenntartó rendszert találhatunk. E nélkül pillanatokon belül káosz lenne. A gépesített anyagmozgatás viszonylag új dolog, és az Egyesült Államokból származik. Az 1940-es években történtek meg az első kísérleti erőfeszítések, hogy kifejlesszenek egy alternatívát a kézi anyagmozgatásra az Egyesült Királyságban. A háborús ellátásban a korai 1940-es években targoncákat használtak a rakományok kirakodásához, amíg a brit kikötőkben a kézi módszerekkel a munkaerejüket használva dolgoztak. Az elsők között volt a brit vállalatoknál Lansing Bagnall aki az úttörője volt a motoros emelőkocsik (targonca) tervezésének és fejlesztésének, amelyek átalakították a rakodás hatékonyságát. Későbbi modellek közül az legfontosabb a tolóoszlopos targonca, amely forradalmasította annak idején a lehetőséget, hogy az árukat sokkal kisebb épületben tárolhatók legyenek, valamint a korábbi lehetőségekkel ellentétben a folyosók szélessége kevesebb mint 2,5 méter lehetett. Ezekben az izgalmas kezdeti napokban a targonca mellett a az új rakodási koncepciót is el kellett ad, mivel az ilyen módszerekkel való tárolás ismeretlen volt. A szakszervezetek úgy látták, hogy a gépesítés veszélyt jelent tagjaikra, de ennek ellenére a korai úttörők folytatták a fejlesztéseket.
1948-ban Londonban megrendezték az első targonca kiállítást, amely kiemelte a gazdasági előnyeit, bemutatva a "gépesített izmot" a szélesebb közönség számára. A tervezőknek korlátot szabtak az akkori rendelkezésre álló technológiák, így folyamatosan keresték az új lehetőségeket. A korai elektromos targoncák vezérlései nagyok voltak és nem túl energiatakarékosak, azokat nehéz vezetékek és egy rakás mágneskapcsoló jellemezte. A szervokormány, és a védőkabin akkoriban ritka luxusnak számított, az ülések általában rugózás nélküliek voltak, de nem szabad elfelejteni, hogy abban az időben szinte az összes árut kézzel mozgatták, így a gépi segítség óriási előrelépést jelent. Viszonylag rövid idő alatt elképesztő fejlődés mutatkozott a műszaki és elektronikai alkalmazások fejlesztésében az anyagmozgató berendezéseknél, ami jelentős javulást eredményezett a teljesítmény és a hatékonyság terén. A fogyasztói kereslet nőtt, így létre kellet hozni a hatékonyabb elosztást és tárolást, ami a tolóoszlopos és keskeny folyosós rendszer kialakításához vezetett az árufeltöltésben. Lansing Bagnall fejlesztette ki, az első man-down-os keskenyfolyosós targoncát, amely lehetővé tette a folyosó szélességének csökkentését, így ez kevesebb lett mint 1,5 méter, és a 1960-as években már a man-up-os gépeket is gyártották. Bevezetésre került az ISO hajó konténer, mely termék iránti kereslet megteremtette az igényt a konténer kezelő targoncára, míg a kisebb kapacitású targonca az egyre nagyobb mennyiségű raklapos áru használatát tette lehetővé számos iparágban. A motor átviteli rendszerek finomítása, az új konstrukciók, mint a hidrosztatikus hajtás segítették a kipufogó gázok csökkentését és a jobb energiahatékonyságát a targoncáknak. A gazdasági fejlődés hatására megindult az egyre növekvő kereslet a hatékony, megbízható anyagmozgatási berendezésekre, mely a raktár-és készletgazdálkodási rendszerek létrehozását is megkövetelte, és amely ugyanakkor optimális teljesítményét és hatékonyságot adott. Ma a korszerű anyagmozgató berendezést a vezető kényelmesen és csendesen működtetheti, ebben a beépített diagnosztika van segítségére. Az alacsony karbantartási követelmények és az energiahatékonyság is alapvető jellemző. Ez a nem régen alapított jelentős iparág ma nagy befolyással van a mindennapjainkra.
Minden, amit eszünk, iszunk,a házunk építőanyaga, a berendezések, az autónk, targoncával lettek mozgatva. Ez egy érdekes tény, és gondolkozzunk el ezen, ha legközelebb látunk egy targoncát!